1.)

Ma éppen 10 napja érkeztem Jordániába, de annyi benyomás és élmény ért azóta, mint a megelőző 10 évben összesen. Megéltem az utóbbi napokban a városi élet sötét árnyoldalait és szépségeit is.

Nagyon sok emberrel találkoztam, beszélgettem és mindenki kicsit másképp éli meg az itteni életet. Úgy tűnik, hogy a gazdagoknak áll itt is a zászló. Ammanban a nyugati és a keleti városrészek között nagyon nagy a különbség. A szegények városnegyedei olyanok, mint azt a tv-ben is látni: rendezetlen, zsúfolt, szürke, a gazdagok negyedei tiszták, kicsi , de szép mediterrán kertekkel, széles utcákkal, gyönyörű házakkal. Minden ugyanabból a fehéres-szürke homokkőből épül, amit az országban bányásznak. Rengeteg az építkezés, magas háztömböket építenek szorosan egymás mellé és minden jó üzlet, étterem, nagy cégek, bankok, bevásárlóközpontok a főútvonalak mentén sorakozik. A város 7 Gellért-hegynyi dombon /hegyen /fekszik, és állítólag ezért nem lehet metrót építeni, vagy villamost. Buszok járnak, de idegen számára áttekinthetetlen rendszerben, menetrend és kiépített megállóhely nélkül.

A downtown az igazi autentikus városrésze Ammannak, arabos hangulatú utcákkal, helyi árusokkal, üzletekkel , nagy gyalogos forgalommal, zöldség-gyümölcs piacokkal és a központi nagymecsettel. Az üzletek szinte 24 órában nyitva vannak. Most itt is elégedetlenség van a lakosság körében, mert jelentősen emelték az olajárat, ezért minden fontos terméknek felment az ára. Az emberek demonstrálnak a város frekventált helyein és feszült a hangulat. Senki sem tudja mi lesz. A napokban – éppen az iszlám újévet ünneplik – nem is ajánlatos az utcán európaiaknak egyedül járnia, mert a szélsőséges iszlamisták a déli ima után meglehetősen kiszámíthatatlanul reagálhatnak az európai külsejű járókelőkre.

2012. november 16.

 

2.)

Az emberi kapcsolatok terén vegyesek a tapasztalataim. Úgy látom, hogy az életszínvonal és a műveltség ezt is erősen meghatározza. A szegények a hagyományokhoz jobban ragaszkodnak, mint a tehetősebbek, akik jártak már például Európában és Amerikában. A gazdagok gondtalanabbul élnek, nem tartják annyira a korán által diktált szabályokat, nem beszélve a keresztényekről, akik ugyanúgy öltözködnek és élnek, mint mi. Magyarországhoz, vagy Nyugat-Európához hasonlítva a családi kötelékek sokkal erősebbek itt. Meghatározó az apa szerepe a családban, a férfi tartja el a népes famíliát, az asszonyok csak a műveltebb körökben dolgoznak. Általános, hogy négy gyerek van, de van persze, ahol több. A fiatal lányok már járnak egyetemre, gyakran találkozom velük a távolsági buszon, amelyen nap mint nap járok. Sok az iskola, keresztény iskolák, mohamedán iskolák, a lányok általában fejkendőben, ha nem abban járnak, akkor valószínű keresztények – főleg görögkeleti- vagy római katolikusok. Ahol néhány új ház épül, ott már áll is a mecset, hangzik a müezzin, sajátos hangulatot adva a településeknek.

A vallásnak meghatározó szerepe van. Naponta ötször kell imádkozni a korán szerint. A munkahelyeken földre borulnak, ha éppen eljött az imádság ideje. Mindig náluk van egy kis imaszőnyeg, vagy egy külön helyiség az imádsághoz. Tulajdonképpen ennek az erős vallásosságnak köszönhetően nincs bűnözés az országban, nem jellemző a gyilkosság, vagy a rablás. A nőket alapvetően tisztelik. Ha a busz tele van és egy nő száll fel, a kalauz felállítja a férfi utast és át kell adnia a helyét a nőnek. Kis buszokon is van “kalauz” és rendben tartja az utasforgalmat, beszedi az utasoktól a pénzt, bekiabálja a megálló nevét és közben hangosan szól az elengedhetetlen arab zene. Gyakorlatilag bárhol le lehet szállni, ahol akarsz és bárhol fel lehet szállni. Általában az itteniek már tudják, melyik busz az, amelyik felveszi őket. Hát bizony ez egy külön tanulmányt igényel – szóval ne szidjuk a BKV-t!

Visszatérve az emberi kapcsolatokra : a tehetősebb, felvilágosult családok körében irigylésre méltó a nők helyzete. A férfiak tenyerükön hordozzák őket, a nők pedig mindent megtesznek a család jó közérzetéért, első a család – csupa nagybetűvel! A feleségek minden egyes saját igényüket a család többi tagjáé elé helyezik és ezért a férjüktől cserében különleges elbánásban részesülnek, kényeztetik őket és hűségesek hozzájuk. Számukra is első a család. Persze most azt írom, ami az első benyomásom, mert biztosan van ettől eltérő is. Beszélgettem ide férjhez jött magyar asszonyokkal is, akik már 20-30 éve itt élnek. Érdekes, hogy milyen sok közöttük az erdélyi!

2012. november 24.

 

3.)

Majdnem egy hónapja, hogy utoljára írtam beszámolót. Nem mintha nem lenne miről írni… naponta lenne téma, de mióta elkezdtem teljes óraszámban dolgozni, sok időt töltök az egyetemen, és kevés marad másra.

A karácsony és a közelgő új év is jó alkalom arra, hogy összefoglaljam a gondolataimat.

Madaba városa, ahol lakom a legnagyobb keresztény település Jordániában (30%-a a lakosságnak görög ill. római katolikus, és protestáns). Ősrégi keresztény település, itt találták meg az első keresztény ábrázolást mozaikok formájában Jeruzsálem várasáról és a mai Izrael néhány térképével. A Holy Land részének tartják ezt a területet, és ezért sok zarándok jön ide a turista időszakban. A Holt tenger fölött, egy hegy tetejéről látta meg Mózes az Ígéret Földjét és hamarosan utána meghalt. Ezen a helyen egy kilátót és emlékhelyet építettek és tényleg gyönyörű onnan a látvány.

Több templom is van a városban, ahol karácsonyi koncerteket tartanak és rendszeresen vannak misék, arabul. A kollégáimmal mi is elmegyünk a karácsonyesti misére, utána pedig együtt ünnepelünk. Persze ez teljesen más hangulatú, mintha otthon lennénk, de mégis kárpótol Bennünket valamelyest.

Hó nincs, bár kicsit hűvösre fordult az idő, nagyon változékony, vagy szépen süt a nap és egy pulóverben lehet mászkálni, vagy erős szél fúj és esik is néha – igaz, akkor ömlik és hömpölyög az utcákon a víz.

Szeretek korán reggel elindulni az egyetemre, mikor az itt lakók is munkába indulnak; felszállok a kisbuszra, – már tudják hol szállok le, lassan megszokják a látványomat, nem néznek meg annyira – és hangszóróból szóló iszlám ima hangjára indul számomra is a nap.

Az egyetem hatalmas parkolóján keresztül körülbelül 10 perc míg elgyalogolok a tanári épülethez, és közben gyönyörködöm a sivatag végtelen méreteiben és az utolérhetetlen hangulatú sivatagi napfelkeltében. Mindannyiszor lefényképezem, de nem adja vissza teljesen a hangulatot, a színeket.

4 csoportban összesen 73 diákot tanítok 3. szinten németre, és e héttől beindult a gazdasági szaknyelv tanítás is, amit modulokban kell tanítani, 3-4 modult egy félévben. Elkezdődtek a zárthelyi írásbeli és szóbeli vizsgák. Sok a javítani való és a készülni való, gyakorlatilag egész napra ad elfoglaltságot ez a sok tanítvány.

Hetente 3 óra fogadóórát is kell tartani a diákoknak, amikor felkereshetnek a problémáikkal. Ebből a 4 csoportból kettő a “saját osztályom”, – ez azt jelenti, hogy én vagyok a “Hauptlehrerin”-jük németből.

A diákok nagy része kedves, vidám, a korukhoz képest kicsit éretlen, de jóindulatúak és érdeklődőek. Intelligenciájuk hasonló az európaiakéhoz, de a neveltetésük teljesen eltér. Itt csak azok tudnak továbbtanulni, akiknek a szülei nagyon jól állnak anyagilag. Körülbelül egy millió forintnak megfelelő összeget fizetnek egy félévért. Ahhoz képest, hogy az átlagkereset körülbelül 120 000 forintnak felel meg, gondolható milyen nagy a társadalmi egyenlőtlenség. Az egyetem óriási parkolójában Mercedesek, BMW-k, terepjárók parkolnak, amelyekkel ezek a “gyerekek” nap mint nap Ammanból idejárnak. A német nyelv kötelező számukra, ezzel arányú a lelkesedésük, csak nagyon kevesen motiváltak, hiába tudják, hogy Németországban majd egy évig gyakorlaton kell majd próbára tenni nyelvtudásukat. Mivel gazdagok a szülők, sokan úgy tűnik, hogy csak a papír végett járnak egyetemre. (Jordániában a legnagyobb arányú a továbbtanulók száma, a lakosság 60%-a rendelkezik diplomával.) Nagyon nagy számban vannak a környező arab országokból, főleg Irakból és Szíriából, ők a tehetősebbek.

Nagyon sok tagozat, kar van, például építészeti, nyelvészeti, mérnöki, manageri, gazdasági, és az oktatás angol nyelven folyik. A negyedik évben Németországban fél éves gyakorlaton vesznek részt egy német cégnél, mindenki a maga területén, valamint fél évet egy német egyetemen tanulnak a saját fakultációjukon. Utána visszajönnek az egyetemünkre és az utolsó évben diplomáznak. Nagyon jó az oktatás, az egyetemen csak doktori diplomával lehet tanítani ( ez persze nem érvényes ránk, akik a németet mint idegen nyelvet tanítjuk.)

Íme néhány kép Jordániáról:

Képek Google bejelentkezéssel

2013. december

4.)

Az ünnepek elteltek, jobban mondva túléltem őket. Érzelmileg nem volt könnyű, hiszen ez volt életem első karácsonya, amit nem otthon töltöttem. Azt hittem egyszerűbb lesz, és nem fog hiányozni a hangulata, a családi légkör, de igen, hiányzott, bár megpróbáltuk az itteni kollégákkal kicsit bensőségessé tenni, de nem volt az igazi…

26-án kompenzálásképpen útra keltünk egy bolgár kolléganőmmel a Holt tengerhez, ott is az egyik legjobb szállodába, a Marriott-ba, és minden bánatunkat belefürödtük a wellness paradicsomba: a tenger elég hűvös volt már, de páran fürödtek, kicsit még napozni is lehetett és gyönyörködni a tájban, és a túlparton szép időben látható Jeruzsálemben. A kinti és benti medencéket egymás után kipróbáltam, szaunáztam, relaxáltam, szóval isteni ajándék volt karácsonyra!

A szilvesztert Ammanban töltöttem a magyar-jordán baráti társaság buliján egy szép belvárosi szálloda éttermében. A hastáncos fellépés elengedhetetlen része egy itteni mulatságnak, azonkívül arab DJ , tánc, semmi nyugati zene …nekem hiányzott, mert egy idő után unalmassá válik az amúgy nagyon hangulatos orientális zene is.

Január 2-án már tanítás volt, belevágtunk a félév utolsó tanítási napjainak a munkájába. Nem volt könnyű, mert olyan időjárás szakadt az országra, hogy az magyar szemmel ijesztő. Egyik napról a másikra vihar, eső, iszonyú szél, a víz ömlik mindenütt, szóval ilyen a tél errefelé. Még pár hét és vége. Hétfőn viszont az időjárás olyan katasztrofálisra fordult, hogy az egyetem elnöke tanítási szünetet rendelt el. Ez most kicsit olyan, mint nálunk régen a szénszünet volt, persze a diákok itt is örülnek a tanítás nélküli napoknak, és várják is, mert állítólag minden évben esik pár napig hó és akkor bezárnak az iskolák, üzletek.

A mai levelemben főleg azokról az ellentmondásokról akartam írni, amit azóta tapasztaltam, hogy ide érkeztem és most már lassan három hónap távlatából kicsit jobban meg is ismertem. Ahogy korábban is írtam, főleg a vallás szabja meg az emberek mindennapjait, gondolkodásmódját, lehetőségeit, az egész életét. Patriarchális társadalom lévén minden az apától, ha még él, akkor pedig a nagyapától függ, ő tartja “kordában” a női és férfi családtagok indulatait, kívánalmait, szabja meg a lehetőségeit, meghatározza az egész család életének irányát. Tőle függ, mennyire szigorú, vagy kicsit lazább a feleség, a gyerekek élete, elsősorban persze a lányoké. A lányok csak szűzen mehetnek férjhez, és ha az ellenkezője derül ki, az a lány gyakorlatilag elveszett, nincs jövője, senkinek sem kell. Ennek ellenére van az a pénz – és nem is sok, kb. 100 dínár – amiért egy operációval eltüntethetőek a nyomok. Az útikönyvemben, ami 2006-os kiadású az áll, hogy bizonyos esetekben Jordániában még él a nők meggyilkolásának engedélyezése! Nem számít bűnnek! Hihetetlen ez, mikor a főváros utcáin és az egyetemünkön is olyan fiatal lányokat látok, mint Európában, akik ugyanúgy öltözködnek és ugyanúgy viselkednek, mint nálunk, ugyanazok a dolgok érdeklik őket, ugyanazt a zenét hallgatják, BMW-vel, Mercedes-szel járnak iskolába. A lányok nagyon szépek, és még a fejkendő is jól áll nekik, nagyon nőiesek, gyönyörű a hajuk és a szemük, tartásuk van, szép a járásuk, és gyönyörűen sminkelnek. Mégis, ők minket fehér bőrűeket tartanak szépnek, magukat nem. Ritkán látni viszont igazán jóképű férfit, és mintha ez is a jómódtól függene: sokkal több a gazdag-szép ember, mint a szegény-szép!

Tehát ha lassan is, és nagy ellenállás mellett is, de feltartóztathatatlanul beindult a változás . Az imámok bizonyára a mecsetekben erről sokat beszélnek, és veszélyesnek tartják az új idők új szeleit. Valamelyest igazuk is van, hiszen a hagyományokat teljesen nekik sem kellene feladniuk, mert a nyugati kultúra sem üdvözítő, mint ahogy jól látjuk Európában. A sok tiltás ellenére, “fű alatt” itt is megy az alkoholizálás, drogozás, de nem olyan látványosan mint otthon, és hál Istennek nem olyan mértékben, mint nálunk. Nyilvánosan nem, de otthon családi – baráti körben igen. Nagyon drága, de néhány üzletben és étteremben kapható. Nem lehet dülöngélő, alkoholtól bűzlő, ordibáló, az utcán fetrengő, a közterületeken, padokon fekvő embereket, koldusokat, hajléktalanokat látni, és ez nagyon jó!

Ami bántó, az a nagymérvű környezetszennyezés! A szemét elözönli az utcákat, a műanyag zacskók milliói repülnek a szélben, láthatóan nincs megoldva a hulladékfeldolgozás, az újrahasznosításról nem is beszélve. A levegőszennyezés teljesen természetes, az élelmiszereket töménytelenül vegyszerezik, az üzletek tele vannak silány minőségű kínai áruval, mert csak azt tudják a tömegek megvásárolni. Az emberek –férfiak és nők egyaránt – rengeteget és mindenütt dohányoznak. Megváltoztatni a szokásokat nehéz feladatnak számít, nekik maguknak kell átmenni azokon a lépcsőkön, amin mi már valamelyest túl vagyunk. A művelt fiatalok és családjaik tudják, hogy az oktatás az egyedüli menekülési út az egészségesebb jövő felé. Ezért mindenki, aki teheti jó hírű iskolába adja a gyerekét és lehetőség szerint később külföldön taníttatja tovább.

2013. január

 

5.)

Sokat gondoltam az otthoniakra – miközben itt hol 30 hol 14 fok van -, hogy milyen nehéz lehet az elhúzódó rossz időjárást jó kedvvel átvészelni.

Itt a változékony időjárást és a nagyon szeles időt nehéz követni. Tegnap például a Holt tengernél legalább 30 fok volt, fürödtünk-napoztunk, ma pedig már újra kiskabátot kell venni és sálat a szél ellen. Nem véletlen hordanak az arab emberek fejkendőt, mert hidegben, szélben és melegben egyaránt védi a fejet.

A téli szünetet követően, gyorsan vissza kellett illeszkednem a munkába, elkezdtük a második szemesztert (nyári szemeszternek hívják, nem létezik a tavasz fogalma).

A külföldi munkavállalásomat nemcsak az anyagiak és a kíváncsiság a távoli tájak felé hajtotta, hanem nagyképűen mondva, spirituális kérdések is. Például kíváncsi voltam arra, hogy:

és ha mindezt túlélem, hogy fog hatni majd a személyiségemre, megváltoztat-e lényegesen az idegen kultúra? Kapok-e választ a sok fel – és fel nem tett kérdésre az életem értelmére vonatkozóan?

Igaz még 3 hónapot Jordániában leszek, de mostanra már kezdenek letisztulni a dolgok, a teljes összefoglalást mégis legközelebbi levelemre hagyom.

Elöljáróban csak annyit, hogy igen, megváltoztat a távolság, sokkal tisztábban látja az ember a múltját, jelenét, a jövőjét bátrabban tervezi, a félelmek oldódnak és nagyobb ívben válik láthatóvá az egész világ körülötted. Tisztábban meg tudod fogalmazni, mi a fontos, mi a jelentéktelen az életben, mik az igazi értékek és azokat milyen sorrendben érdemes elhelyezni a képzeletbeli “polcon”.

Mindenesetre azt látom , hogy az élet sehol sem könnyű, mindenki a helyét keresi a világban, mert a válság szinte mindenkit érint és mindenhol érezhető. Sokan azt hiszik, hogy ahol éppen vannak, az nem elég jó, nem elég szép, nem elég gazdag, stb. Hogy milyen szép a mi országunk és mennyire hálásak lehetünk Istennek, hogy ott élhetünk, az egyértelmű. Az anyagi problémáink viszont elhomályosítják a sok szépséget, ami körülvesz otthon minket. Talán jobban kellene vigyázni-óvni és még szebbé tenni, mert a szép környezet a lelkünket is szépíti.

Sokan dolgoznak Jordániában évekig például Távol-keleti országokból és Egyiptomból helybéli vagy külföldi családoknál, a szolgáltató iparban, a turizmusban végeznek segédmunkát, mert a világ azon részeiben még nehezebben és kevesebbért kapnak munkát. Meglepődtem, mennyi egyiptomi dolgozik az amúgy sem gazdag Jordániában, mert itt sokkal többet keresnek segédmunkával (a takarítók nagy része például egyiptomi), és az a jordán család , aki megengedheti magának, hogy takarító személyzetet tartson, azok mind egyiptomiakat foglalkoztatnak. Az indonéz, thai és egyéb távol-keleti , főleg női munkavállalók családoknál a mindenes szerepét töltik be. Ha egy kicsit magasabb társadalmi osztályba tartozik egy család, akkor szinte kötelező “házi szolgát” tartani, ugyanis ők a családnál laknak, ők látják el a házimunkát, segítenek a sokgyerekes anyukának. Találkoztam például olyan Fülöp-szigeti hölggyel egy szállodában, aki évekre azért jött ide dolgozni, hogy otthon a testvéreit el tudják tartani a szülők, de ő évek óta haza sem tudott még utazni.

2013. január

 

6.)

A munka a nyári szemeszterben számomra kicsit lazább lesz, mint az első volt. Kicsit több időm lesz mostantól pihenésre, kikapcsolódásra, és ha lehet, megpróbálom bejárni az ország legszebb helyeit.

A munkahelyi problémák az idő múlásával azért itt is jelentkeznek. Elkezdődtek a kirekesztések, a gyerekes veszekedések, klikkesedés, mint ahogy otthon szokás… Egyik kolléganőnk ennek megoldására az iskolai ombudsman szerepét kapta meg!!!

A kollégák érzékenyebbek minél tovább vannak távol otthonról, a családi háttér-bázis nélkül ugyanis mindenkinek nehezebb átküzdenie magát a napi nehézségeken, – amiből akad itt is bőven, hiszen az arab diákok nagyon sok energiát leszívnak a tanárokból, és akinek nincs kellő tapasztalata, az bizony van hogy sírva jön ki az osztályteremből. A diákok reklamálnak az igazgatónál, ha valamiért nem tetszik a tanár módszere. A vezetőség viszont minden esetben megvizsgálja az ügyet és nem engedi, hogy a tanárjait akármiért kikezdjék. Nagyon komoly dolognak kell ismétlődően előfordulnia, hogy a tanárt elküldjék az állásából. Elsősorban a tanárt védik, és nem adnak rögtön igazat a diáknak. A minőségbiztosítást megerősítették, most két kolléganő foglalkozik a tanítás színvonalának emeléséért, egyikük rendszeresen jár hospitálni, és megpróbálják segíteni a tanárok munkáját. Mivel nem olyan könnyű találni tapasztalt anyanyelvi tanárt, ezért nincs könnyű dolga az igazgatónknak, hiszen szinte mindenkit fel kell vegyen, aki jelentkezik az állásra, mert akkora a fluktuáció. Ugyanis egy évnél hosszabban a legtöbben nem maradnak, hiszen Németországban kétszer annyit keres a legmagasabb végzettséggel rendelkező tanár, mint itt.

2013. április

Share Button

Facebook