Kiégés

Megjelent a drgulyas.hu portálon: http://drgulyas.hu/kieges

Ahogy egy helyiség ki tud égni, úgy tud kiégni képletesen a lelkünk, lerombolva mindazt, amit az évek során gondosan felépítettünk , azaz a „lelki világunkat”.

Fásultság – milyen szépen fejezi ki a magyar ugyanazt az állapotot más szóval! Ahogy némely zöldség megfásul, elveszti zamatos ízét megfelelő tápanyagok híján , úgy fásul el a mi lelkünk is a hosszas megpróbáltatások következtében, mert már nem vagyunk képesek feltöltődni új energiákkal.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) a munkahelyi stresszt a XXI. század legnagyobb veszélyének nyilvánította. Egyes humán foglalkozási ágakban dolgozók, mint például az oktatásban és az egészségügyben, különösképpen veszélyeztetettek a burn-out által.

Az okok számosak. Közülük talán a legfőbb az, hogy a modern világ egyre nagyobb iramban vár el egyre magasabb teljesítményt a munkavállalóktól. A „multitasking” , azaz egyidejűleg több feladat ellátása sem működőképes, mert erőn felüli stresszt jelent az agy számára. A krónikus stressz pedig elkerülhetetlenül krónikus túlterheltséghez vezet – vélik a pszichológusok..

Mik az első figyelmeztető jelek?

Alvászavar, szívritmuszavar, fokozott aktivitás mellett csökkenő teljesítőképesség a munkában, ingerlékenység, sebezhetőség. Súlyosabb esetben fokozódik a kimerültségérzet, minden csak a munka körül forog, jellemző a kényszeres tenni akarás, a koncentrációs- és memóriazavarok, az agresszív kitörések.

Legsúlyosabb esetben teljes kimerültség a következmény, fennáll az öngyilkosság, az infarktus, a súlyos depresszió veszélye.

Hormonális háttere is van a kiégésnek, ugyanis a normális szintű stresszt az egészséges szervezet legyűri, de a tartósan magas stressz-hormonszint a vérben nagyon káros hatásokkal jár, mivel gyengíti az immunrendszert, valamint idővel cukorbetegséghez és szív-érrendszeri betegségekhez vezethet.

A biológiai okokon túl természetesen a társadalmi okoknak is nagy jelentősege van a burn- out kialakulásában.

Teljesítményorientált társadalmunkban saját kizsákmányolói, elnyomói és egyben elnyomottjai vagyunk önmagunknak, mely még erőteljesebben jut kifejeződésre, ha saját vállalkozásunk van, hiszen az ráadásul még a szabadság hamis érzetével is együtt jár.

A mai „modern” világban minden lehetségesnek tűnik. Növekednek a velünk szembeni elvárások, de ezzel együtt a saját igényeink is. Félünk az egzisztenciális kudarctól, a szociális lecsúszástól, ezért minden terhet képesek vagyunk felvállalni. A folyamat végén pedig ott áll a kimerült ÉN.

A kiégés abból a ránk nehezedő nyomásból is adódik, hogy mások elvárásainak mindenáron meg akarunk felelni, azaz a teljesítmény- és a konkurencia kényszerből, de a teljesített munka nem megfelelő elismertségéből és a társadalmi bizonytalanságból is.

A globalizálódás korszakában a gyorsaság, a perfekció és az állandó készenléti állapot mellett maximálisan rugalmasnak is kell lennünk, mert ezek már magától értetődő társadalmi elvárások.

Mindemellett elvesztek azok a terek (lásd közös, nagy irodahelyiségek, melyekben egyszerre 20-30 ember is dolgozik), ahová visszavonulhatnánk, ahol kipihenhetnénk magunkat, ha a külvilág számunkra már elviselhetetlenül felgyorsult.

A hagyományos családszerkezetek falai repedeznek. Férfiak és nők számára mára már ugyanaz a kihívás: családot és karriert egyszerre kell megalapozniuk. A korábban támogatásul szolgáló szociális hálók feloszlani látszanak: szervezetek, egyesületek, egyházak vesztik el sorban tagságukat. A társadalom individualizálódik.

A modern munkavállaló mobil és állandó készenlétben, „on-line” van. Még néhány éve az irodai dolgozók térben egy munkahelyhez voltak kötve, ma már az internet és a laptop révén majdnem mindenütt a világon lehet dolgozni. Összemosódik a munkaidő, a családdal töltött idő és a szabadidő tere. A közösségi hálózatokba pedig virtuálisan is be lehet kapcsolódni, nincs szükség a személyes jelenlétre.

Mellékhatásként: meginogni látszanak olyan erkölcsi fogalmak mint az emberi megbízhatóság és az állhatatosság.

A felsoroltak következtében természetesen nem mindenki lesz a kiégés áldozata. Kialakulásában szerepet játszhatnak a gének, valamint a születést megelőző időszak és az azt követő első életévek során az idegrendszert érő hatások, valamint a későbbi életkörülmények is.

Mi hát a megoldás?

Tudatosítsuk magunkban a kiégés első jeleit és még mielőtt elhatalmasodna rajtunk és a mókuskerék továbbsodorna minket, keressünk új, számunkra élvezetes hobbikat, amelyek végzése közben kreativitásunk előtérbe tud kerülni és idegrendszerünk megnyugvásra talál!

Sportoljunk rendszeresen, mert a testmozgás során – hasonlóan a „küzdj meg- vagy menekülj” reakcióhoz – szervezetünk képes lebontani a stressz-hormonokat! De legalább ennyire hatékony a szex is. És nem utolsó sorban a COACHING! A coaching nagyszerű eszköztár, mely használatakor a coach ügyfelét sikeresen tudja kisegíteni a kiégés méltatlan állapotából és új erőket mozgósítva tud munkájában újra örömet találni.

Mészáros Ildikó

pedagógus, coach

Share Button

Facebook