A gyengébb nem a sérülékenyebb

Miért depressziósak gyakrabban a nők, mint a férfiak?

Ma már szinte mindenki számára köztudott, milyen okok állhatnak a depresszió hátterében: a betegség kialakulásáért biológiai (gének, hormonok), pszichikai (koragyermekkori traumák, egyes személyiségjegyek) és szociális tényezők egyaránt felelősek lehetnek. Elgondolkodtató és szomorú tény viszont, hogy a nők körében világszerte kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a férfiaknál. Ugyanakkor az is érdekes, hogy a nők esetében éppen az utóbbi, azaz a szociális tényező az elsődleges rizikófaktor. Mivel magyarázható mindez? Mészáros Ildikót, a Vitafree life coach szakértőjét kérdeztük…

YIN és YANG elve a depresszió tükrében, avagy miért sír a nő, miért nem ideges a férfi?!

A két nem között az a legnagyobb különbség, hogy a nők életében jóval több a depressziót kiváltó stresszor, és sokkal inkább „kapcsolatfüggők”, mint a férfiak. A nők felelősnek érzik magukat a párkapcsolat és a család jó közérzetéért, ők azok, akik másokról gondoskodnak, és érzelmi támogatást nyújtanak a barátoknak, családtagoknak, amikor éppen szükség van rá. S bár a nők és a férfiak egyforma mértékben vannak kitéve a munkahelyi stressznek, az erősebbik nem tagjai saját problémáik mellett kevésbé törődnek ismerőseik vagy rokonaik gondjaival is.

A női szerep az idők során megváltozott, míg a férfi szerep nem. A nők azok, akik saját gondjaikon túl mások baját is a vállukra veszik, miközben azt élik meg, hogy minden téren maximálisan helyt kell állniuk: mindez abban csúcsosodik ki, hogy a nők manapság igyekeznek férfi módjára dolgozni, ugyanakkor befogadó nőként, támogató társként, igazi szerető anyaként is helytállni. Ők mindig adnak, mások pedig elvesznek tőlük.

Családi fészek vagy inkább tűzfészek?

Mivel a házasemberek megkapják társuktól a kellő lelki támaszt, odafigyelést, ritkábban szenvednek depresszióban, mint nőtlen társaik; ellentétben a férjes asszonyokkal, akik gyakrabban észlelnek magukon depresszív tüneteket hajadon társaiknál, mert párjuktól nem kapják meg azt a törődést és gondoskodást, amire vágynak. A hölgyek érzelmi, empatikus és társas lények lévén sokkal jobban szenvednek a családban felmerülő feszültségektől, vitáktól, a partner hűtlenségétől vagy meg nem értésétől, melyek az ő számukra bizony egészségkárosító hatásúak lehetnek.

Kutatások szerint a boldogtalan házasságban élő nőknek a férfiakkal – akár házas, akár nőtlen – szemben háromszor olyan nagy az esélye, hogy mély depresszióba essen. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a házasság a férfiak életében egyfajta lelki védőhálót jelent, míg a nőkében nem feltétlen. A férfiak többsége úgy véli, hogy partnerétől elegendő megértést és gyengédséget kap, a nők viszont arról panaszkodnak, hogy míg ők hosszabb ideig csak adnak, a férfiaktól nem kapnak viszonzásul törődést, szeretgetést.

Óvakodjunk attól, hogy a férfiakat hibáztassuk mindezért!

A férfiak tehetetlennek tűnő reakciója a női érzékenységgel szemben koragyermekkori szocializációs körülményeikkel függ össze: a kisfiúkat már egész korán arra nevelik, hogy önállónak, erősnek, magabiztosnak, „versenyképesnek” kell lenniük, míg a lányokat elsősorban arra, hogy másokkal szemben segítőkészek, figyelmesek, odaadóak legyenek. Ezért aztán később, párkapcsolataikban a fiúk nehezebben tudják kezelni az érzelmi konfliktusokat, nehezebben mutatják ki érzéseiket, félelmeikről, gondjaikról ritkán beszélnek, és nem tudnak mit kezdeni partnerük érzelmi hullámzásaival.

Mikor egy nő csupán csak egy kis megértésre, gyengédségre, odabújásra vágyik, a férfitól maximum praktikus utasításokat kap gondjai megoldására. Ez az oka annak, hogy a depresszióra hajlamos nők párkapcsolatukban magányosnak érzik magukat, partnerüket ridegnek, távolságtartónak, érzéketlennek tartják.

A coach tükröt tud tartani az ilyen jellegű problémával hozzá fordulóknak – szerencsés esetben pároknak -, hogy megérthessék és tudatosíthassák magukban partnerük magatartásának okait, s ezáltal utat tud mutatni azoknak, akik párkapcsolatukban nagyobb önállóságra és magabiztosságra szeretnének szert tenni.

 

Cikk szerzője: Mészáros Ildikó

Share Button

Facebook